Amikor megáll az ész 4

Egy született angolnak két himnusza van. 

Az egyik a God Save the Queen kezdetű, mely természetesen az egész Egyesült Királyság himnusza is. Szövegét Henry Carey írta, s értelemszerűen az aktuális uralkodó neméhez igazítják. Különös módon az előadás módja, formája, dallama, szövege nincs sehol rögzítve, vagyis az Egyesült Királyság nem rendelkezik hivatalos himnusszal. Ettől függetlenül az egész birodalomban jól ismerik és adják elő.

A másik himnusza egy született angolnak, melyet ugyanolyan lelkesedéssel énekel (sőt), mint a már fent említettet, az Edward Elgar : Pomp and Circumstance művének második tétele, melynek nyitósora a  Remény és dicsőség földje - valóban lelkesítő, főleg, ha azt vesszük, hogy az angolok többsége kissé halvérű. Na, jó, ez csak vicc volt. 

Ez mind szép és jó, de hogy a csudába kötődik a kriptográfiához, vagyis a titkosíráshoz? Két módon is. Az egyik az, hogy a németek, igen, a németek annyira szerették Edward Elgar muzsikáját, hogy híres szövegkódoló gépüket az Ő egyik művéről, az Enigma Variations-ról nevezték el Enigmának.

Megjegyzem: az Enigma kódolását soha a büdös életben meg nem fejtették volna, ha nem kerül az angolok birtokába egy Enigma készülék. A német precizitással készült eszköz tökéletes volt. 

A másik kötődési pont pedig maga, Edward Elgar által megalkotott szövegtitkosítási módszer. A sikeres és gazdag zeneszerzőt a zenén kívül a kémia és a kriptológia is érdekelte, de rendkívüli módon vonzódott a fiatal lánykákhoz.

Főleg Dora Penny kisasszony hatott rá felcsigázóan. Tanítgatta... hegedülni és zongorázni. Szép hangú leveleket írogatott neki. S hogy a felesége ne tudja elolvasni, kitalált egy titkosírást. Dorabella, mert Edward így becézte ifjú szerelmét, állítólag nem volt képes megfejteni a szöveget. Az érdekes az, hogy azóta is titok, mi áll a levélben. Pedig még a CIA kódfejtői is ráfeküdtek az ügyre, de semmi. A levél 1897 óta őrzi titkát.