Grosz Károly

A világ legdrágább filmplakátjai az 1930-as években készültek Amerikában. 

A megrendelő -természetesen- Hollywood volt, legfőképpen az Universal Pictures.

Abban az időben olyan filmek készültek, melyek -bizonyos szempontból- még ma is megállják a helyüket, másként pedig, olyan alapművekké váltak, melyeket mostanság is újraforgatnak.

Ilyen volt a Frankeinstein, a Múmia, a Drakula szériák sok-sok darabja. Ezek mellett kiváló bűnügyi és háborús filmek is moziba kerültek, ahol alig akadt üres szék. A filmek ilyen hihetetlen sikeréhez elengedhetetlen volt egy olyan vizuális élmény, ami a nézőket becsábította a mozik nézőterére. A újságokban megjelenő reklámanyagok mellett a filmekhez tartozó plakátok jelentették a siker kulcsát.

Talán nem véletlen, hogy ezeket a művészi magasságokba emelt plakátokat egy magyar származású grafikus, Grosz Károly készítette.

Mit is tudunk róla, azon kívül, hogy isteni tehetséggel volt megáldva? Semmit. Vagy alig valamit. 1896-ban született valahol Magyarországon. Hol, vagy kitől tanult? Senki nem tudja. Titokzatosság lengi körül személyét, mert a húszas években már Amerikában elismert szakembere a filmek körüli reklámszakmának. 1917-ben nősül, két gyermek, fényes karrier. Még a halála időpontja sem pontos, valamikor 1938 körül.

Mivel plakátjainak nincs eredeti nyomdai alapnyomata, ezért művei csillagászati áron cserélnek gazdát. Nevéhez egy érdekes történet is fűződik. Több rendezőnek is adott látványötletet, de a leghíresebb az 1931. novemberében bemutatott Frankenstein című horrorfilmhez kötődik. Talán még emlékeznek, hogy a szörnyet alakító angol színész, Boris Karloff (William Henry Pratt) nyakából csavarok állnak ki. Ezt a vizuális ötletet Grosz Károly javasolta a rendezőnek (James Whale), aki boldogan elfogadta. A siker pedig -ma már tudjuk- nem maradt el.

Szóval, volt minekünk egy híres grafikusunk, akiről szinte semmit sem tudunk, csak azt, hogy világhírűvé tette a filmes plakátműfajt. Kíváncsi vagyok, hány olyan híres és sikeres honfitársunk kallódott, kallódik el, akik itthon nem kellettek.