Lamorisse

Az egyetlen rövid játékfilm, mely 1956-ban Arany Pálmát és Oscar-díjat is nyert eredeti forgatókönyv kategóriában, az A vörös léggömb című francia film volt. 

A történet igen különös, melankolikus, költőien elgondolkodtató. Egy öntudattal és lélekkel rendelkező nagy, vörös léggömb találkozása egy kisfiúval.

Rendezője Albert Lamorisse (1922-1970) francia dokumentumfilmes, aki először a Fehér sörény (White Mane 1953) rövidfilmjével hívta fel magára a szakmai- és közönségfigyelmet.

Lamorisse Párizsban született és igazából autodidakta módon sajátította el a filmezést. Ez is azt igazolja, hogy a művészet nem tanulható. 1947-ben kezdett filmeket készíteni, melyeknek írója és producere is Ő volt. Olyan új műfajt talált ki, ami átmenet a dokumentum- és a "kisjátékfilm" között. Így aztán számtalan díjat és jelöléseket kaptak munkái, melyek között vitathatatlanul a Vörös léggömb lett a legismertebb és legsikeresebb. A film főszereplője (Pascal) a rendező kisfia, de egy nagyobb szerepben az egyik kislánya is feltűnik. Azért is érdekes ez a film, mert több társadalmi témát vet föl, ami miatt a dokumentumfilmek közé sorolhatnánk, de ugyanakkor egy fordulatos, lírai történetbe ágyazza a mondanivalóját, s emiatt a játékfilmek kategóriába helyezendő. Lamorisse többi munkájában is (Stowaway in the Sky, Circus Angel) ennek a két filmírói megfogalmazás egyesítésére törekedett, s díjait elnézve, ezt igen sikeresen tette.

Lamorisse karrierje csodásan ívelt felfelé, ám 1970-ben egy tragikus helikopter baleset véget vetett e csodás pályaívnek. Mindössze 48 éves volt, amikor a Bad e Saba, vagyis a Szerető szele című dokumentumfilm forgatása közben, Irán felett átlépett az árnyak birodalmába.

Igazából, amióta fejlett emberi civilizáció létezik, azóta játszunk táblás társasjátékokat.

Már az ókori Egyiptomban is kedvelték az efféle kikapcsolódást, melyet többnyire ketten űztek. Időszámításunk előtt 3100 körüli sírból került elő az első Senet (Átkelés) nevű játéktábla és annak figurái. A játékot ebben az esetben is ketten játszották, ám a pontos szabályok -sajnos- elvesztek. A rengeteg ábrázolás alapján tudjuk, hogy életjátéknak is nevezték, mert akinek sikerült elérnie az utolsó öt díszített mező legutolsó (Hor-Nehebi) négyzetét, az kapott egy plusz pontot a túlvilági élet eléréséhez. Ebből kiderül, hogy a Senet rendelkezett egy misztikusabb szellemiséggel is. Például az egyik sírban tökéletesen ábrázolták az elhunytat, amint Senetet játszik. Látszólag egyedül, de a felirat elárulja, hogy az ellenfele: a halál.

A táblás társasjátékok népszerűsége nem csökkent az emberi faj (vissza)fejlődésével sem. Majdnem az egész földgolyón játszanak valamilyen kettő vagy több játékost izgalomba hozó táblás játékot. Egyszer már írtam egyik kedvenc játékomról a Scrabble nevű társasról. Most egy másikat mutatok be, mely 1957-ben született. Ez a Rizikó.

Eredeti neve: Conquest of the World, vagyis a világ meghódítása. S alkotója? Nos, épp ez az, ami különösen érdekessé teszi a témát. A játék alkotója: Albert Lamorisse filmrendező, cikkem „főhőse”.

A ma már Rizikó néven ismert játék 1959-ben jelent meg a Parker Brothers kiadásában. S ahogy a név kötelez, bizony meghódította az egész világot. Népszerűsége azóta sem csökkent, sőt különféle változatai ügyesen célozzák célközönségeiket.

A játékot 2-6 személy játssza, 10-től 1000 éves korig. A játékmenet csak látszólag egyszerű, hiszen éppúgy függ a szerencsétől, mint a taktikától. A játékosok között már az elején szétosztásra kerül az összes terület, s egy kártyát húzva megtudják titkos feladatukat is.
Na ebből aztán akadnak érdekes helyzetek, a könnyes kacagástól a durva összeveszésekig.

Emlékszem, hogy kezdő színészként a színészbérház egyik apró szobájában jöttünk össze, s még házi gyártású Rizikó játékkal múlattuk az időt. Később aztán lett gyári verzió is, ahol kiderültek a játék igazi szabályai is. Sok eltérés nem volt.

Szóval, ha valaki leül e társas körül játszani, jusson eszébe az érzékeny lelkű, francia rendező, Albert Lamorisse is, és megható történetei magányos kisfiúkról, fehér sörényű lovakról, csacsiról, s egy nagy, vörös léggömbről.