Mary Poppins anyukája
Kisebb dilemmát okoz, hogy szabad-e magánemberként kezelni egy művészt.
Hogy világos legyek: illik-e egy adott híres művész olyan dolgairól, emberi gyengeségeiről mesélni, melyek -esetleg- gyengíthetik művészi produktumainak értékét?!
Ha csak a magyar irodalmi hírességek közül választok, akkor is furcsa lehet olvasni Adyról, vagy Kosztolányiról, esetleg József Attiláról olyan történeteket, melyekben nem mint irodalmi nagyság, hanem mint esendő ember szerepel. Igazából persze az emberek többsége kukkoló típus, s roppantul élvezi kifigyelni a közelebbi és távolabbi környezetében élők életét. Így aztán döntésemet -akár- a többség akaratával hozom meg, s beszámolok egy olyan külföldi írónő magánéletének eseményeiről, melyekről bizonyára sokan ebből a kis cikkből értesülnek.
Ki az, aki szereti a Mary Poppins történeteket? Aki látta az eredeti majd az újraforgatott Mary Poppins filmeket a moziban? Az alapművet az ausztrál születésű Pamela Lyndon Travers írta. Akit tényleg érdekel a szerző magánéletének néhány bizarr pillanata, csak az olvassa tovább.
Rendben van, én szóltam. Akkor folytatom. Pamela Lyndon Travers 1899-ben Helen Lyndon Goff néven született Ausztráliában. Apuka egy kemény alkoholista pali volt, aki Angliából vándorolt ki. A kislánya mindössze hét éves, amikor a fater „feldobja a pacskert”. Anyuka erre öngyilkosságot követet el - biztosan azt gondolta, ez lesz a legjobb megoldás a problémákra. Életben marad, de személyisége kissé meghasad. így a széthullott család eztán folyamatos segítségre szorult. Főhősünk egyik nagynénje, Ellie volt legfőbb támaszuk, a kislányt következetesen kemény szigorral nevelte. Na Ő lett mintája Mary Poppins nevelőnő figurájának.
Helen ahogy felcseperedett nehezen tudta eldönteni, kihez is vonzódjon jobban. Nőkhöz vagy férfiakhoz. Így aztán mindkét nemből voltak partnerei, de senki nem maradt mellette sokáig.
A versírás mellett rátalált a színjátszásra is, s évekig hitte, hogy híres színésznő lesz. Karrierjének építésének érdekében 1924-ben Londonba költözött, de a színésznői babérokról hamar le kellett mondania. Helyette inkább az írásra koncentrált, újságoknak írt mindent, amit csak el tudott adni. Közben első regényén dolgozott, melynek A csudálatos Mary címet adta. Tíz év kilincselés után megjelenhetett a könyv, s felfoghatatlanul hatalmas sikert aratott. Annyira, hogy hét folytatást kellett írnia hozzá.
A népszerűség -természetesen- tekintélyes anyagi fellendülést hozott. Továbbra is újságíróként dolgozott, s utazásai során számtalan hírességgel készített riportot. Alapvetően mindene megvolt, és mégis hiányérzet gyötörte. Családot szeretett volna, de valahogy nem akart összejönni.
Ebben az időszakban már csak írói álnevét a Pamela Lyndon Traverset használó asszony hihetetlen vonzalommal fordult a spirituális világ felé. Jósnők, kártyavetők, önjelölt boszorkányok és varázslók adták egymásnak nála a kilincset. Mindegyiktől azt tudakolta, hogyan tehetne szert családra, gyermekre. Egyikük javaslatára döntött az örökbefogadás mellett. A jósnő javallatait követve utazott el Írországba, ahol megtalálta a szerencsétlen Hone családot. Ikerfiúk születtek, de a házaspár nem volt alkalmas a nevelésükre. A gyerekek a nagyszülőkhöz kerültek, akik hajlottak a gyermekek együttes örökbefogadására. Ám Pamela csak egy gyereket akart, ezért -mert pénze az volt- elérte, hogy egyedül az elsőszülött, Camillust vihesse magával.
A kisfiúnak 17 éven át fogalma sem volt arról, hogy ő kicsoda, honnan származik és él Írországban egy ikertestvére. Csakhogy Joseph Hone, az ikertesó megjelent az ajtóban és elmondott mindent. Onnantól kezdve nem volt túl jó viszony az írónő és a fiatalemberek között. Camillus kimaradt az iskolából és őszinte, mély, hosszútávú barátságot kötött az etil-alkohol különböző verzióival.
Részegen talán még azt is látta, amikor nevelőanyját irodalmi munkásságáért a Brit Birodalom Rendje kitüntetéssel ajándékozzák meg.
(Mellesleg megjegyzem, hogy Pamela Lyndon Travers A csudálatos Mary nyolc könyvén kívül nem alkotott maradandót.) Persze az első regénye bőven elegendő volt ahhoz, hogy nevét világhírre vigye. Még Walt Disney kislánya is rajongott Mary Poppinsért, így nem csoda, hogy Disney mindent elkövetett, hogy a regényt megfilmesíthesse. Az írónő pedig -amibe csak lehetett- belekötött, ám a film is végül óriási sikert aratott.
Megjegyzések