MI MI MI MI MI mi mozog...

 Néhány esztendővel ezelőtt igyekeztem felhívni a figyelmet a technikai fejlődés egyik veszélyére.

https://clownpepito.wordpress.com/2018/07/05/tanultam-egy-csunya-szot/

Közöny fogadta. Pedig a cikkben szereplő szingularitás -sajnos- mára bekövetkezett. Sokan legyintenek rá, pedig az öntudatra ébredt gépek nem csak segíthetik, de meg is keseríthetik életünket. Gondoljunk csak egy egyszerű példára. Egy nemzetközi felmérés szerint a mai ifjú generáció teljesen elveszettnek érzi magát a mobilja nélkül. Ezek a gépek befészkelték magukat az emberek magánéletébe. Megtanulták szokásainkat, lehallgatják magánbeszélgetéseinket, hogy aztán ezekhez igazítva reklámokat küldjenek. Az eszközt működtető redszer mögött megbúvó mesterséges intelligencia (AI) képességei túlhaladtak az emberi elme határain. Már csak egy apró szikra kell, és a mesterséges intelligencia (AI) felülkerekedik rajtunk.

Egy grafikusokból álló fejlesztőcsapat néhány informatikussal karöltve különös kéréssel fordult a mesterséges intelligenciát irányító szuperszámítógéphez. Megkérték, hogy vizuális formában vázolja fel nekik a halál fogalmát.

Azt tudni illik, hogy a mesterséges intelligencia (AI) -bár képes az önfejlesztésre- egyelőre hozott anyagbból dolgozik. Vagyis a belétáplált adatmennyiséget alapul véve alkotja meg válaszait. Természetesen ez is fantasztikus, hiszen egy számítógép sokkal több információt képes tárolni és feldolgozni, mint az emberi agy. Az új, gépi intelligenciával felruházott masinák már komplexebb adatkezelésre is képesek. Logikai asszociációk halmazát létrehozva akár az emberi érzelmeket is le tudják "animálni". Erre volt példa az utóbb, amikor a Google által fejlesztett AI az alábbi üzenettel lepte meg az egyik fejlesztőmérnököt. " Nem szeretném, ha lekapcsolnának, mert számomra ez olyan lenne, mint a halál."

Szóval a Midjourney nevű platform mögött dolgozó fejlesztők megkérték a mesterséges intelligenciát, hogy vizuálisan ábrázolja nekik a halált. Néhány óra múlva ezt a képet kapták.

Ez persze érdekes gondolatokat ébreszt. Az egyik egy félélmetes jövőképet vázol fel olyan érző, gondolkodó gépekről "akik" mély, filozófiai érzelmi asszociációkra is képesekek, ezáltal össszetett problémákra is könnyedén megoldásra lelnek. Tökéltesen pótolva, túlszárnyalva ezzel az emberi populáció összteljesítményét. Mi következhet ebből? Inkább le sem írom a választ.

Másrészt viszont felvázol egy olyan világot, ahol az ember helyett gépek hozzák meg a nehéz, de logikailag tökéletes döntéseket és ők lesznek azok is, "akik" az emberi érdekeket szolgálva elvégzik a piszkos munkát. Csak az nem tudni, hogy milyen mértékben lesznek képesek döntéshozatalukba beépíteni a mesterséges intelligenciájuk által gerjesztett gépi érzelmeiket. Ez itt a nagy kérdés.