Pray-kódex

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust 2021. szeptemberében tartották Magyarországon. Nagy cécó volt, az „hótziher”. 

Az egyhetes eseménysorozat zárómiséjét Ferenc pápa celebrálta. Ezen ünnepélyes alkalomból a magyar kormány egy könyvet adományozott neki. Fekete fadobozban, világos kecskebőrbe bújtatott másolatot egy híres kötetről, melyet mindenki csak így ismer: Pray-kódex.

Miért pont erről a kódexről készítették el ezt a csodaszép másolatot? Az ok egyszerű. A Pray-kódexben leltek rá a két legrégebbi magyar nyelvemlékünkre, a Halotti beszédre és a Könyörgésre.

A nevét Pray Györgyről (jezsuita szerzetes, könyvtáros) kapta, aki Pozsonyban akadt a kódexre, de különös módon nem tekintette szenzációs leletnek. Egy pletyka szerint a Halotti beszéd és a Könyörgés lapjai a kódex bőrből készült borítója mögül kerültek elő. Tehát lehet, hogy Pray György nem is látta a magyar nyelvű lapokat, csak valamely másik forrás szerint jutott el a könyvhöz, s csalódottan tapasztalta, hogy az kizárólag latin szöveget tartalmaz.

No, annyi bizonyos, hogy ahány tulajdonosa csak volt a kódexnek, az mind szétszedette és újrarakatta. Ezért is van kuszaság a lapok számozása körül. De szerencsére a Pray-kódex már egy ideje itthon van és 7 lakat alatt az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Még kutatóknak se nagyon adják ki, de nem is kell, mert digitális formájában elérhető.

http://mek.oszk.hu/12800/12855/html/index.html

A kódex keletkezési ideje bizonytalan. Nagyobb részét valamikor az 1190-es évek derekán másolták át ősibb szövegekről Vácott. Vagy Veszprémben, vagy valahol másutt. Aztán kisebb nagyobb kerülőkkel, átalakításokkal, toldásokkal, átkötésekkel, megjegyzésekkel Pozsonyba került. Itt akadt rá Pray György 1770-ben. Ez alapvetően egy gyűjtemény, melyet a szertartást végző pap minden nap használt.
Tartalma:
misekönyv
húsvéti misztérium játék,
egyházi énekek kottával,
Könyves Kálmán királyunk Zsinati törvényei,
király és eseménylista,
egy speciális naptár a húsvét kiszámításához,
temetési szövegek,
halotti beszéd és imádság magyarul és latinul,
s végül a "Pozsonyi évkönyv" 1209-es záró dátummal.

A kódexben öt rajz is található, s egy rajz esetében teljesen felizgultak a Torinói-lepel kutatói. Ők úgy gondolják, hogy a képen a híres torinói lepel látható, a jellegzetes lukakkal és foltokkal. Mivel a kódex 1190 körül keletkezett, ráadásul ez is egy ősibb irat másolata, így bizonyítottnak tekintik a torinói lepel valódiságát, s cáfolják a szénizotópos vizsgálatok eredményét.

Megjegyzem, én hiába meresztem a szememet, nem látom azokat a likakat és foltokat. Nekem a könyvben sokkal érdekesebb a halotti beszéd szövege.

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por es homou vogymuk.”

Amióta csak ismerik a szöveget, azóta elemzik, fejtegetik, csócsálják össze meg vissza híres költőink, íróink, nyelvészeink és irodalmáraink. Különféle elméletek születtek róla, de ezek egyike sem bizonyított. Csak az a biztos, hogy archaikus magyar nyelven írta le az alkotója, s fel kellett kötnie a gatyeszt. Ugyanis a magyar beszélt nyelvben sokkal több hang szerepelt, mint a latinban. Igyekezett hát fonetikusan lejegyezni a temetési szöveget, hiszen a halott és a családja magyar volt, míg a pap -valószínűleg- idegen származású. Ezért állt elő az a helyzet, hogy a szövegben két ugyanazon szót másképp, más alakban írta le, hiszen hol volt akkor még magyar ábécé és helyesírás... Kb. ott, ahol most...