Az utolsó kivégzés

 Ernő 1960. május 6-án született. Pocsék gyerekkort hagyva maga mögött felnőtt valahogy.

Munka helyett balhék, s fő menedék a kocsma. Durva volt a lelke, a teste és a viselkedése. Neki ez jutott. Betört, rabolt, verekedett. Amit keresett, azt elitta. A legtöbbször Pistivel, a haverjával „bulizott”. 1986. november 10-én is erre készültek. A kocsmában úgy hallották, hogy nem oly rég volt fizetésnap. Józsiról azt hitték, hogy a bőre alatt is pénz van, hiszen egyedül élt. Be is „toppantak” hozzá. Alaposan összeverték, a házát szétdúlták, még a tévét is összetörték – hátha abban rejtegeti a lóvét. 310 Forintot találtak nála. Józsi -ha nem is ép bőrrel, de- élve megúszta, otthagyták.

Pont egy hónap múlva ismét a hangulatjavító italintézetben tartózkodtak épp. Fokozódott bennük a maligán hatás, s új prédára lestek a vadászok. Imrére esett a választásuk. Utána osontak, a háza előtt Pisti fejbe rúgta, majd Ernő páros lábbal ráugrott Imre hasára. Meg is halt szegény. Pénzt nem, csak egy fél üveg pálinkát és két csomag cigit találtak nála. Így aztán „bekukkantottak” még az ÁFÉSZ Kisvendéglőbe, ahonnan közel ötezer Forinttal távoztak.

1987. január 6-án kapták el őket. Nem volt értelme tagadniuk. Hat nap múlva a bíróság már meg is hozta az ítéletet. Ernő abban bízott, hogy fekvőnyolcast kap, vagyis életfogytiglant. De helyette kötelet adtak neki. Pisti „megúszta” 18 év szigorított fegyházzal.

1988. július 14-én, tehát épp 35 éve, hajnali ötkor Pradlik György, állami ítélet végrehajtó jelzésére megfeszültek a kötelek és Ernő nyaka hangosan roppant egyet. Élt 28 évet. De minek? Ő volt az utolsó, akit kivégeztek Magyarországon, mert 1990-ben -ostoba módon- megszüntették a halálbüntetést. Azóta több szakértő is állítja, hogy tapasztalataik szerint érdemes lenne ezt a büntetési tételt visszaállítani.