AZ AMERIKAI SAKKFENEGYEREK

 Szén József a 19. század első felének kiváló -mondhatni- világhírű sakkozója volt. Hihetetlenül nagy koponya, aki forradalmi módon megújítja a magyar sakk sportot.

Egyik alapítója a Pesti Sakk-körnek, egyéni és csoportos legyőzője a párizsi, addig világbajnok sakk társaságnak. A nyitó és végjátszmák nagy tudora, aki számos magyar és külföldi sakkbajnokot fedezett fel. Híres „találmánya” a magyar megnyitás (1.e4 e5 - 2.Hf3 Hc6 - 3.Fc4 Fe7). A laikusok számára annyi benne a lényeg, hogy az ellenfelet sokáig védekező álláspontra kényszeríti. Manapság már nem használják. A világranglistán 4. helyet foglalta el. Magyarként az Ő sakkfeladványai szerepeltek elsőként a híres, francia sakk újságban, a Le Palamède-ben.

Az 1842-ben egy Pesti kávéházban sakkozott barátjával és sakk-kör társával Grimm Vincével. A parti olyan izgalmas volt, hogy csakhamar népes társaság gyűlt köréjük. Az érdeklődők között ott nyújtogatta a nyakát -hogy lásson valamit- Löwenthal János Jakab fiatal kereskedő is. Annyira megtetszett neki ez a szellemi csata, hogy úgy döntött, maga is sakkbajnok lesz egyszer. 1846-ban, Bécsben le is győzte az akkori európabajnokot, Carl Hamppe-t, majd később -csoportosan- a francia világbajnoki sakk csapatot.  

1848 után minden polgári kört betiltottak Magyarországon. Még a sakk-köröket is. Löwenthal -mivel a forradalmi kormányban dolgozott- külföldre menekült. Angliában megalapította az egyik legrangosabb sakk-szövetséget, szakújságot szerkesztett, könyvet írt - természetesen a sakkról. (Közbevetve: Angliában 1877 óta az alszövetségi csapatok mindent elkövetnek, hogy megnyerjék a Löventhal-kupát.)

Egy rövid időre Amerikába költözött. Első dolga volt, hogy legyőzze az amerikai sakkbajnokot Charles Stanley-t. De volt valaki, akibe beletört a bicskája. Egy kamaszfiút kapott ellenfélnek. Azt mesélték róla, hogy csodagyerek, de Löventhal csak mosolygott a bajusza alatt, barátilag megsimogatta a fiatal fejebúbját. Aztán az első játék 12. lépésekor rádöbbent, hogy itt -tulajdonképpen vége, mert ezt a fiút sosem fogja legyőzni. Így történt. A kamasz még néhányszor elkalapálta. Volt úgy, hogy a parti közepén felvázolta, hogyan fog mattot adni. Löventhal nem tehetett ellene semmit. „A magaménál nagyobb erő gyűrt le.” - nyilatkozta Löventhal, aki később világbajnokságokat nyert, de az összpontszáma alapján örök második volt az amerikai csodagyerek, Paul Charles Morphy mögött.

Most már elárulhatom, hogy Paul Charles Morphynek ma van a születésnapja. 

Paul teljesen átlagos gyerek volt. Gazdag és befolyásos családba született. Apukája Alonzo Michael Morphy főügyész, tagja Lousiana állam törvényhozásának. A család rendszeres hétvégi szórakozása a zene és a sakk volt. A kis Pault nem tanította senki sakkozni. Figyelte a játékot. 9 éves koráig azt hitték, hogy a lépéseket sem ismeri. Aztán egyszer, egy komolyabb sakkparti után bemutatta, hogy kinek és milyen lépések után kellett volna győznie. Az apja csak ámult-bámult, de onnantól kezdve a kisfiút bevezette a legnagyobb, amerikai sakk-körökbe. Itt végigvert mindenkit, aztán hosszú időre abbahagyta a sakkot és csak a tanulásra koncentrált. Iskoláit kiváló eredménnyel, kitüntetéssel zárta. Ügyvéd lett, de kora miatt nem nyithatott önálló praxist, így -hobbiból- újra sakkozni kezdett. Meghívták egy világbajnokságra, amire először nem is akart elmenni, de vágül a bácsikája rábeszélésére benevezett. Legyőzött mindenkit. Még az akkori német világbajnokot, Louis Paulsent-et is. 

Aztán átkelt a nagy vízen és az öreg kontinenst is végigsakkozta. Egyetlen partit sem vesztett, minden bajnokot, világbajnokot kikalapált. Volt olyan eset, amikor az európadbajnok, Adolf Anderssen ellen súlyos betegen állt ki, s még így is győzedelmeskedett. A találkozót kifejezetten nehéz küzdelemnek őrizte meg a sakktörténelem. Az első két játékot a német bajnok, Anderssen nyerte, de a többi hét játékot már Paul uralta. 7:2 lett a végeredmény, s ezzel Paul Charles Morphy a világ legjobb sakkjátékosa. Később Anderssen azt nyilatkozta, hogy ellenfele minden idők legjobb játékosa.

S ez abban is megmutatkozott, hogy képes volt vakon, szimultán több partit is megnyerni. Mestereket, nagymestereket, bajnokokat győzött le s egy idő után sok kihívója inkább visszalépett, csakhogy elkerülje a nyilvános legyőzetést. Pedig Paul szerény és kedves személyiség volt. A sakkra mindig, mint a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésére gondolt. 22 évesen bejelentette, hogy nem sakkozik többé, inkább saját karrierjét, életét szeretné építeni, élni. Így történt. Harcolt egy kicsit az amerikai polgárháborúban, aztán ügyvédként tevékenykedett. 1884 forró nyarán -hogy lehűtse magát- beleült egy hideg vízzel teli kádba. Sokkot kapott és pillanatok alatt meghalt. 47 éves volt.