BLANCHE

 Blance Monnier 1849. március elsején született. Csodaszép nővé érett, aki pechjére beleszeretett egy szegény ügyvédbe.

A lány családja nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, s az anyja úgy döntött, mindenképpen meg kell akadályozni frigyre lépésüket. Arra a utasította a fiát - Blance bátyját- hogy zárja a lányt a házuk egyik padlásszobájába. 

Abban bízott, hogy ez a büntetés majd helyrebillenti lánya lelki nyugalmát, s engedelmes gyermekké válik. Kapitálisat tévedett. Blanche nem engedett, így aztán az elzárás maradt.

25 esztendőig sínylődött a szobában. Elzárva fénytől, levegőtől, tisztálkodási lehetőségtől és megfelelő ételtől.

1901-ben a városi rendőrkapitány kapott egy névtelen levelet. Arról tájékoztatta a hatóságot, hogy itt és itt, akarata ellenére, egy nőt tart fogva a családja.

Micsoda marhaság! Még hogy a nagyra becsült Monnier család efféle bűnbe keveredett volna? Hiszen mély gyászban élnek amiatt, hogy szeretett leányukat több mint két évtizede elvesztették, hiszen nyomtalanul eltűnt.

De azért a zsaruorr mégiscsak megérzett valamit és egy csapatni rendőrrel kivonultak a helyszínre. S valóban, az egyik padlásszobában rátaláltak a csontsoványra fogyott, rendkívül elhanyagolt állapotú nőre, aki tébolyult állapotában azt sem tudta, hogy ki ő és hogyan került oda. A helyszínre érkezett nyomozók, már sok mindent láttak, de a szobába lépve őszintén elborzadtak. Bűz és mocsok mindenütt, bedeszkázott ablakok. Ebben a környezetben az ép elme csakhamar megtörik.

Az ötvenes éveiben járó nőt azonnal kórházba szállították. Hamar kiderült, hogy ő a 25 éve eltűntnek nyilvánított személy, Blanche Monnier. Fizikai állapotán tudtak javítani, de elméje örökre megtört. 1913-ban, egy elmegyógyintézetben lépett át a boldog túlvilágra, ahol találkozhatott szerelmével.

Az anyját letartóztatták. A börtönben halt meg szívrohamban, vagy egy kicsit rá is segítettek. A bátyja megúszta 15 hónapnyi börtönnel. Pedig egy erős kötelet kellett volna a nyaka köré hurkolni. Szerintem.