FA MESE

 „Eccervóthónemvót”, volt a nigériai sivatagban egy végtelenül magányos akácfa.

 Igen egyedül érezhette magát, hiszen 400 kilométeres körzetben nem akadt más fa a környéken. A botanikusok 300 esztendősre becsülték, de a helybeli tuaregek sokkal öregebbnek és szentnek tartották. Féltve őrizték, virágait és leveleit simogatták. Még kedvenc tevéiknek sem engedték meg, hogy a fa közelébe menjenek. Ágait sem tördelték le, hogy azokkal tüzeiket táplálják.

Az öreg és magányos akác jól viselte a nehéz körülményeket. Gyökereit több mint harminc méter mélyre süllyesztette, hogy az egykori liget utolsó túlélőjeként vízhez jusson. Igazi hírességgé vált, még a térképekre is rákerült, mint tájékozódási pont, hiszen egy forgalmas karavánút mellett állt. A híres fotót Michel Mazeau készítette 1961-ben. Elmondása szerint a fa virágzott és húsos, zöld levelei voltak.

Aztán jött a klímaváltozás. Az a kevéske csapadék is elmaradt, így -a gondozás ellenére- az öreg Tenere akác pusztulásnak indult.

A végső döfést egy részeg líbiai teherautó sofőr adta meg a fának. Nekiment és kidöntötte a helyéből. A helyiek annyira ragaszkodtak a fájukhoz, hogy egy múzeumban helyezték el. A helyére emlékül -no meg tájékozódási pontként- egy fém fát „ültettek”.

Tanulság: Az nincs. Hacsak annyi nem, hogy az ember a legpusztítóbb lény a világon.