HAROLD

 Azt gondolom, hogy mi, jól halló emberek nehezen tudjuk elképzelni a zajok, hangok és zene nélküli világot. A legrosszabb -talán- az, ha az ember úgymond „útközben” veszíti el a hallás képességét.

Most képzeljük el azt az élethelyzetet, hogy valaki hangok nélkül, siketen születik.

Tartozik ide egy személyes történet. Volt egy időszak, amikor rendszeresen az ország egyik híres, kifejezetten siketek számára fenntartott iskolájában léphettem fel. A gyermekközönség teljes egészében siketekből állt, s egy részük egészen ügyesen tudott szájról olvasni. Ettől függetlenül a színpad mellett egy jeltolmács mesélte a történetet. Roppant különös érzés volt, hiszen az elhangzó poénokat, a nyelvi tréfákat csak fáziskéséssel reagálták le. Nem is vihették ezeket a gyerekeket a helyi színházba, a hallók számára készült előadásokra.

Az első igazán megbízhatóan működő hallókészülékek a 60-as években születtek a Bell cég laboratóriumában Harvey Fletcher mérnök munkája nyomán. Erősen torzítottak, és komolyan befolyásolták a vicces nevű „pinna effektust” mely a hangok természetes hallásáért és lokalizációjáért felelős.

Csak egy kicsit kellett várni és Daniel Graupe kifejlesztette a hat csatornás, már tranzisztoros hallókészüléket. Ez a masina már olyan embereken is segített, akik súlyosan hallás károsodottak voltak, vagy épp siketen születtek. 

A kis Harold Whittles egy számára hangtalan világba született. Egészen 1974-ig nem is sejtette, hogy az addig érzékelt világ még mennyi hallható titkot rejt. Egy speciális orvosi csapat és a technológiai fejlesztők közös munkája elhozta számára a teljesebb élet lehetőségét. Amikor a kisfiú megkapta élete első hallókészülékét egy neve fotós is jelen volt. (Jack Bradley a világhírű Louis Armstrong legjobb barátja, személyes fotósa.) Jack Bradley akkor készítette a mára híressé vált fotóját, amikor bekapcsolták a készüléket. Harold arckifejezése mindent elárul. Olyan csodálatos és izgalmas dimenzió nyílt meg előtte, amit addig nem ismert.