KALÓ FLÓRIÁN

 Azon gondolkodtam, hogy írjak-e hagyományos életrajzot egy ekkora formátumú színművészről... Aztán -ismerve a mai állapotokat- úgy döntöttem, hogy fölösleges, hiszen aki tudja, hogy ki volt, az úgyis nosztalgiázik, akinek meg lövése sincs, mert túl fiatal, vagy érdektelen, annak meg mindegy. Inkább csak néhány presszió, emlékfoszlány megemlítése maradt.

Kaló Flóriánt először a Palacsintás király című mesejátékban láttam. A gonosz Derelye főszakácsot alakította, aki szétosztogatta egy ország vagyonát a rokonai és a barátai között. Hm... Lehet, hogy nem csak a mesében, hanem mostanában is léteznek efféle Derelyék?

Később -de még mindig gyermekként- felismertem a hangját a Rémusz bácsi meséiben, ahol a Rókát „szinkronizálta”. Vagy a Le a cipővel című ifjúsági filmben Ő volt Kenderice Ákos, aki boldogan segített a gyerekeknek megnyerni a „háborút”. Ebből kitűnik, hogy mennyire fontos, hogy egy színész belopja magát a gyerekek köztudatába. Ők azok, akiket a legnehezebb meghódítani. Akinek az sikerül, az igazi tehetségnek mondható. 

Felnőttként már egészen másként tekintettem Kaló Flóriánra. Kiderült számomra, hogy sokkal mélyebben éli meg szerepeit, s ezáltal önálló, mégis az egészbe belesimuló művészi alkotássá válik. Sajnos színpadon nem láthattam, de a tévéfilmek, filmek és színpadi felvételek igazolják kijelentéseimet.

Egykori felesége, Domján Edit emlékére díjat alapított, amiről több szót nem is ejtek, mert... odaítélése kissé ellentmondásos.

Kaló Flórián a remek karakterszínészek egyike volt, melyekből mára már alig maradt. Csupa nagyképű celeb és „sztár”, mögöttes tartalom és tehetség nélkül.