SZOCIOFOTÓK AMERIKÁBÓL

 Lewis W. Hine ügyesen ötvözte a szociológiát a fényképezéssel. Vagyis kitalálta a szociofotó műfajt, mely kíméletlen realitással mutatja be a nehéz sorban élő társadalmi rétegek küzdelmeit a fennmaradásért.

Egészen fiatalon elveszítette az apját, így gyermekként dolgoznia kellett. A saját bőrén tapasztalta meg azt, amiről később igyekezett lerántani a leplet.

Szerencsére a csonka család anyagilag talpra állt, így Lewis tanulhatott. A chicagói, a columbiai majd a New York-i Egyetemen tanult szociológiát. Mellette pedig autodidakta módon profi szintre fejlesztette fotográfusi tehetségét.

A 20. század elején több szervezet alkalmazottjaként gőzerővel küzdött az amerikai munkások munka- és életkörülményeinek javításáért, megfelelő bérezésükért. Úgy gondolta, hogy az amerikai munkás testesíti meg azt a sziklaszilárd alapot, amin Amerika biztos lábakkal állhat. 

Ebből az aspektusból készítette el a kazánszerelő munkás fényképét.

A fotó igazi ikonná vált, melyet ma is nagy becsben tartanak. 

Ezután egy szociológiailag is rendkívül érzékeny témához nyúlt, a gyermekmunkához. Megrázó őszinteséggel készítette el fotósorozatait, melyeken elgyötört gyermekek végzik a nem nekik való munkát. Lewis gyakran biztosítási ügynöknek hazudta magát, hogy gyárakba és bányákba jusson, s ott munkától elcsigázott kislányokat és kisfiúkat fotózzon. A megbízója a National Child Labor Committee gyermekvédelmi szervezet volt, mely a gyermekmunka teljes felszámolását tűzte ki végcélul. Lewis több ezer fotóján keresztül igyekeztek felrázni az apátiába süllyedt amerikaiakat, hogy lépjenek fel ezzel a nyilvánvaló igazságtalansággal szemben. 

Az eredmény kettős lett. Sok gyermeket elbocsátottak, így sok szerencsétlen sorsú család elveszítette az egyedüli bevételét. Másutt pedig elintézték egy vállrándítással és minden maradt a régiben.

Lewis a kamerájával mindig ott termett, ahol szociológiai érzékenységre volt szükség. Dolgozott a Vöröskeresztnek, de fiával sok ezer fotót készítettek az Empire State Building embert próbáló építéséről is.

1940-ben bekövetkezett halála után fia azt szerette volna, hogy az apja teljes munkássága egyben maradjon. Végül feldarabolva több gyűjteményben helyezték el, de szerencsére az archívum nyilvánosan kutatható.