SZTRAVINSZKIJ

 Igor Sztravinszkij (1882–1971) biztosan hatalmas zenei zseni volt, aki megújította a 20. század klasszikus zenei világát. Ám nekem -aki nem vagyok elég vájt fülű- nagyon nem jön be. Legalábbis erre kell gondolnom, amiért az időnként disszonáns, csonka dallamvezetésű, hirtelen ritmusváltásokkal teletűzdelt szerzeményei nem lopták be magukat a szívembe.

De az az igazság, hogy nem is ezért említem ezt az orosz-francia-amerikai állampolgárságú zenei nagyságot, akinek most van a születésnapja. Nem. Valójában a Róla készült fényképre figyeltem fel, amikor az egykori LIFE magazin fotóarchívumát böngésztem.

A fotós Arnold A. Newman, aki ezzel a portréval is fotótörténelmet írt. Newman sosem tanulta a fényképezést. Festészeti és grafikai iskolákban okítódott, de végül azokat is abbahagyta. Inkább elment egy fotólaborba technikusnak. Meg is tanulta a háttérszakmát rendesen. Később a 20. század legnagyobb portréfotósának kiáltották ki, s fotósalanyai között ott találjuk a korszak hírességeit. Versengtek is érte a legnagyobb magazinok.

1946-ban kérte föl a Harper’s Bazaar magazin főszerkesztője, hogy készítsen néhány képet az Igor Sztravinszkijról szóló cikkhez. Newman felkereste a művészt a szállodájában, de a fényképezőgép a tokjában maradt. Egyszerűen nem találtak olyan helyszínt, ami mindkettejüknek tetszett volna. Így aztán elmentek a szerkesztőhöz, s annak irodájában megihlette őket a sarokban álló hatalmas, fekete hangversenyzongora.

Ide ültette le Newman a zenei mestert és ellőtt egy tekercs filmet. Még ekkor sem volt teljesen biztos, hogy sikeres lesz a projekt, pedig egy vadonatúj, drága objektívvel dolgozott. Hiába a szuper felszerelés, ha nincs igazán ihlet és elképzelés.

Végül a kép a laborban született meg. A fotós felrúgott minden addigi szabályt és egy merész vágással oldotta meg a problémát. Ezzel igazi fotós forradalmat indított el, melyben kifejezetten kereste a különleges kihívásokat.